NYELVTANULÁS GYERMEKKORBAN

Mama, én mikor tanultam meg angolul?

A többnyelvű gyerek

Somorjai László 2013. 05. 03. (XVII/18)

A nyelvtanulás felnőtt korban idő/pénzigényes, fáradságos foglalatosság. Az újszülöttek azonban minden tudatosság nélkül, észrevétlenül barátkoznak meg nemcsak az anyanyelvükkel, hanem – megfelelő ingerek hatására – minden más nyelvvel is. A téma hazánkban újdonságnak számít, s ennek közelebbi megismerését tűzte ki célul az áprilisban megrendezett I. Baba Angol Fesztivál, melynek ötletgazdája Hasznos Andrea nyelvtanár, a baba-angol.hu létrehozója.

Az előadóterem zsúfolásig megtelt az Angyalföldi Gyermek- és Ifjúsági Házban, ahova az I. Baba Angol Fesztivál programjára érkeztünk… „Can I sit over here?” – fordul hozzánk egy nyolcéves kislány, tökéletes angol kiejtéssel.  Meglepve tudjuk meg, hogy a kislány magyar anyanyelvű, de már kicsi korától folyékonyan beszélget angolul a család amerikai vendégeivel. Az előadások a látogatók számára ingyenesek, mivel a szervező lelkes nyelvtanárok és más szponzorok állják a költségeket. A terem hátsó részén idegen nyelvű gyermekkönyvek, kazetták, játékok kaphatók, s akit esetleg nem annyira érdekelnek az elméleti fejtegetések, azok egy másik teremben a Babasarok kreatív angol foglalkozásain vehetnek részt csemetéikkel együtt.

Hazánkban újdonságnak számít már a kérdés felvetése is: mikor kezdjünk el idegen nyelvet tanulni? Sokan úgy vélik, hogy az anyanyelv sikeres elsajátítása után érdemes belefogni az idegen nyelvek tanulásába, Bán Annamária angolnyelv-tanár, a ketnyelvugyerek.hu weboldal létrehozója szerint azonban minél korábban kezdjük, annál jobb. A korai nyelvtanulás ugyanis számtalan előnnyel jár, nem is beszélve arról, hogy a világon mintegy ötezer nyelv vagy nyelvjárás létezik, így a gyermekek többsége két- vagy többnyelvű közegbe születik bele. Nekik tehát kicsi koruktól fogva meg kell birkózniuk az anyanyelvüktől eltérő szavakkal, hangzásokkal, az egynyelvűség pedig teljesen abnormálisnak számít a világ nagy részében. „Mi magyarok az egynyelvűség tévhitében élünk” – fogalmaz Annamária, és a konferencia előadói is osztják a nézeteit.
Ezt támasztják alá Barta Csilla és más nyelvészek állításai is.
A baba már magzati korban, azaz a 21-22. hét után elkezdi hallani a hangokat, újszülöttként pedig már különbséget tud tenni az anyanyelv és más, először hallott (idegen) nyelvek között – állítja Juhász Fodor Tímea angoltanár, a baba-angol online (babaangolonline.com) alapítója. A szülőkkel történő játékos nyelvtanulást pedig akkor is érdemes elkezdeni, ha az nem éri el a tökéletesség szintjét – mondja előadásában.

Tudományosan is igazolt, hogy kisgyermeknél az idegen nyelv és az anyanyelv a szürkeállomány ugyanazon részét működtetik, és oly módon fejlesztik az agyat, amire később már nincsen lehetőség – fejti ki előadásában Buzáné Kovács Bernadett, matematika–angol szakos tanár. A kisgyermekek még nem tudnak különbséget tenni alany és állítmány között, hanem minden mondatot egy egységként jegyeznek meg. Felnőtt fejjel nézve valóságos kis zsenikről van szó, akik úgy szívják magukba a hallottakat, mint a szivacs a vizet. Később az agyuknak ez a része megváltozik, és innentől fogva más módon tanulnak: analitikusabban értelmezik a hallottakat, és egyre inkább tudatos, szabálykövető módon sajátítják el az ismereteket. Patricia Kuhl, a Washingon Egyetem Agy- és Tanuláskutató Intézetének társigazgatója szerint ennek a változásnak az ideje hétéves korra tehető. Ha azonban valaki egy idegen nyelvet megtanult az anyanyelvén kívül, akkor jelentős előnyhöz jut, mert felnőtt korában is tudja használni az agynak ezt, az anyanyelv elsajátításához szükséges területét. A kisgyermekkori idegennyelv-elsajátítás tehát kihasználja azokat a babával született képességeket, amelyek fejlesztésére később már a biológiai változások miatt nem lesz mód, ráadásul ebben a korban rengeteg idő áll a gyermekek rendelkezésére. A sikerhez pedig mai, kitágult világunkban elengedhetetlen a készség- szintű nyelvtudás – mondja Buzáné Kovács Bernadett, aki nemcsak elméletekről beszél, hanem három gyermekét is korai nyelvtudásra nevelte. A velük való foglalkozás, angolul dalolás ébresztette fel benne a vágyat, hogy létrehozza „angol dalolós játszóházát”, melyről  bebeangol.hu weboldalán többet megtudhatunk.  Buzáné pedagógiai alapelvét Kodály Zoltántól kölcsönözte: „Amit csak hall a gyermek, könnyen elfelejti. Amit lát is, már inkább megjegyzi. De amiben ő maga is tevékenyen részt vesz, az bizonyosan bevésődik az emlékezetébe.” A további előadások a játékosságról szólnak, és erre adnak konkrét tippeket. A játékosság fontos részei az akár prózában, akár zenei kísérettel közreadott mondókák, memoriterek, amelyek észrevétlenül gazdagítják a szókincset és a nyelvtani érzékenységet egyaránt. A következő mondókát, amely legjobban megragadta a figyelmünket, házilag készített játékkal is illusztrálták: „1. Stop – says the red light, 2. Go – says the green, 3. Wait – says the yellow light, flashing in between.” (1. Állj meg – szól a piros fény, 2. Indulj – szól a zöld, 3. Várj még – mondja a sárga, villogván a kettő közt.)

A tanulás alapja az utánzás, mindeközben tudat alatti folyamatok is végbemennek az agyban. A gyerekek maguk fedezik fel a nyelvet, s gondolkodásuk egyre rugalmasabbá válik – fejti ki Buzáné, aki szerint a nyelvtanulás folyamata három szakaszra osztható: az első a csendes időszak, amikor a gyerek csak hallgat. Ranschburg Jenő pszichológus ezt a „szolgálat” idejének nevezi, mert akármennyit szólunk hozzá, a kicsi mégsem válaszol – noha sok mindent megért. „Ezt az időszakot túl kell élni – és semmit sem szabad erőltetni” – hangzik el.  A második szakaszban a kisgyerek már megszólal, általában a legváratlanabb időpontban.  Ekkor még nem tudja megkülönböztetni a szavakat egymástól, vagyis számára az egész mondat egy kifejezésnek számít. Ez is eltarthat hosszabb ideig, azonban ha túljutunk rajta, azután már önálló mondatalkotásra is képes lesz.
„Amikor Eszter lányunk féléves volt, kissé bátortalanul kezdtem hozzá a tanításához, csupán angol dalokat énekelgettünk – meséli lapunknak az indulás történetét Bán Annamária. – Azután felbátorodtam, és egyre többet beszélgettünk angolul. A fiunk, Dani ebbe a helyzetbe született bele, így sokáig az angol lett a domináns nyelve, és csak miután oviba került, jött fel hozzá a magyar” – teszi hozzá a nyelvtanár, aki tapasztalatait az általa szerkesztett blogon is igyekszik megosztani. Egyes pszichológusok szerint a két- vagy többnyelvűség zavarokat okozhat a gyermekekben, Annamária azonban semmi ilyet nem tapasztalt. Sőt, ismer olyan családokat, ahol mind az apa, mind az anya kétnyelvű, és egy ötödik nyelven kommunikálnak egymás között. Gyermekük életében az öt nyelv zavarmentesen van jelen. A fiatalok általában csak idő múltával döbbennek rá arra, mit kaptak, és hogy mekkora előnyt jelent a nyelvismeret. Annamária úgy érzi, az ő munkájának a gyümölcse is akkor kezdett beérni,  amikor Eszter ötéves korában megállt előtte a konyhában, ránézett csodálkozó tekintettel, és így szólt: „Mama, én mikor tanultam meg angolul?”

A cikk forrása: http://hetek.hu/eletmod/201305/mama_en_mikor_tanultam_meg_angolul